Lévén,hogy ez életem első blogbejegyzése,úgy gondoltam az lesz a legjobb megoldás ha az alapoknál kezdem. Legyen ez egy bemutatkozó de egyben tanító iromány is,hogy maradjon mindenki valamivel. Bevallom,lehet kicsit hosszú lesz szóval kapaszkodjatok meg. Akit viszont nem érdekel a saját sztorim az nyugodtan a végére görgethet a “Mit csináltam volna másképp?”bekezdéshez ahol pár jó tanáccsal is találkozhat ami a fitnesz céljait illeti.
 
 
Az író teljes életnagyságban,amint épp a másik
kedvenc aktivitásának hódol,az evésnek…

Bevezető


Aki véletlenül nem ismerne,Loboncz Dávid-Christopher a nevem és edző vagyok. Embereknek terelgetem az életét a sportosabb,tudatosabb irányba és ez egy nagyon kedves dolog számomra. Nemcsak azért,mert imádok sportolni és azt csinálom amit szeretek,de azért is,mert rohadt jó érzés látni ahogy kicsit is befolyással tudsz lenni valakire ami az életét illeti és figyelemmel kísérheted az átalakulását: Ahogy nap mint nap szélesebb a vigyor az arcán,ahogy egyre magabiztosabbá válik,ahogy testileg is egyre erősebb és fittebb lesz és végre kezd kibékülni magával… Ilyenkor büszkén mondhatom,hogy valamit hozzátettem a világhoz.
 
 
De hogy kerültem én ebbe a szerepbe? Ezt főleg azok kérdezhetik meg,akik esetleg régebb óta is ismernek,hiszen ha létezett igazán lusta,gyenge,testi-lelki nyomi kölyök,akkor az tuti én voltam. Mégis most egy olyan szerepbe vagyok ami ennek a rögös ellentéte. Mi történt és mi vezetett idáig? Lássuk az eseményeket szépen sorba.

 

Kicsi én


Sose voltam pacsizó viszonyban a sportolással. Alapvetően egy kis nádszál gyermek voltam akit állítólag nem nagyon mert kiengedni az anyukája az utcára egyedül, mert félt ,hogy elfújja a tavaszi szellő(köszi anya -.-) Ha mindez nem volna elég,még hihetetlenül lusta is voltam. Hamarabb töltöttem órákat a gép előtt játszva mintsem azzal,hogy kimenjek és fárasszam magam mozgással.
 
Persze voltak próbálkozásaim az idők folyamán ilyen olyan sportokkal de mindegyik rövid életű volt, többnyire magam miatt,ugyanis nem feltétlenül voltam jó csapatjátékos és azt se szerettem ha az edző pofázik(erre láss csodát miből lesz a cserebogár). Kölyök fejjel csak azt éreztem,hogy valamiért nem hitelesek ezek az edzők és nem tartottam igazságosnak,hogy pont ők parancsolgatnak(utólag visszanézve mennyire jól éreztem,hiszen senki se volt szaki akikre fel kellett nézni) 

Valahogy így teltek múltak az évek és közbe szép lassan növekedni kezdtem mint minden átlagos tinigyermek.Egyszer csak 2008-at írunk és éppen kb. ilyen derék voltam.
Csak lassan a testtel hölgyeim!
 
A képről nehéz kivenni de ezen a ponton már a jelenlegi 190 centimet elértem viszont súlyban éppen csak egy erős 60-65 kiló körül mozoghattam. Legalább annyira jó fizikai erőnlétbe is voltam mint ahogy látszik a testi rátermettségemből. Talán én voltam az egyetlen aki alig jött ki jelesre tesiből,annak ellenére hogy nem voltam túlsúlyos. Semmire nem voltam jó és utáltam minden mozgást,2 kör kocogás után kihaltam,sprinteléshez lassú voltam,bármilyen erőgyakorlat lehetetlen volt számomra és minden más esetben az idétlenségem győzött. Jó a buli.
 
DE! Ezen év őszén megtörtént a csoda, ami eredetileg poénnak indult viszont mára az egész életem e körül forog. Ekkor határoztam el,hogy szerencsét próbálok a konditeremben és én bezzeg kemény leszek. Bizony!
 

Első évek a vas alatt


Néhány haver kíséretében elkezdtünk lejárni a helyi konditerembe,ami számomra kicsit újdonság volt,olyan szempontból is hogy itt kivételesen magamra voltam bízva.
 
Most lehet mindenki várná a szokásos “epic” szöveget,hogy első perctől kezdve tudtam,hogy ez az én sportom,szerelmes lettem a súlyokba stb. de kurvára nem így volt. Bevallom olyan kicsinyes mozgatórugók voltak a döntés mögött pl. mint a hit,hogy majd ha egyszer izmos leszek akkor leszek valaki,vagy így tetszeni fogok a lányoknak és még sorolhatnám. Gőzöm nem volt mit csinálok és miért. 
A kezdetek dióhéjban
 
Egy az egyben a nulláról indultam,mind tudásilag mind erőben(lányokat megszégyenítő módon szinte üres rúd bárminél) Ha egy szóval kellene jellemezni a helyzetet: káosz. Nem volt ez éppenséggel olyan rég,de még akkor a netes szaktudás is elég gyerekcipőben járt,szakértő edző nem volt a teremben,a helyi gyúrós józsik pedig örömmel láttak el minket olyan jótanácsokkal,melyek egyenlőek voltak a nullával. Kellett neked kondi és önállóság hülyegyerek.
 
Kapitány úr! Izom a láthatáron!
Ja,nem! Téves riasztás!

De azért csak megjelentek az első látványelemek eredményként(emlékszem elsőként a tricepszem láttam meg,amit akkor nem is tudtam,hogy egy létező izom 😀 ) Ekkorra kezdett tetszeni a dolog,úgy festett végre haszna is volt egy sportnak amit űztem. Ennek hatására,lévén hogy kicsit stréber voltam ha érdekeltségi körökről volt szó,elkezdtem utána olvasni lehetőleg mindennek amit tudni kell(vagy kellene)

 
A következő 2-3 év homályban telt,tele próbálkozásokkal és hamis eszmékkel,de szépen lassan valami kezdett kialakulni. Annyira nem volt a mindenem az edzés,de tény,hogy ettől függetlenül kitartóan lejárogattam a terembe nap mint nap bele se gondolva semmibe. Aztán szép lassan jöttek a visszajelzések,végre nem csak magam vagy éppen nagymamám részéről aki úgyis mindig nagyobbnak látott. Wow! Te gyúrsz?” hangzott a kérdés gyakran és aki kicsit is törődik magával az tudja milyen is az mikor random emberek addig nem látott módon megdicsérik a fejlődését. Bőven elég hajtóerő a folytatáshoz.
 
Tükörszelfi az első pár gramm izom 
tiszteletére,cirka. 2011

Közben azt is kezdtem észrevenni,hogy az esetek nagy részében már nem én kérdezősködöm,hanem én vagyok az akitől kérdeznek és aki másokon segít. Talán ilyen apró kis mozzanatok voltak az első kóstolóim ami az edzői szakmát illeti. De ettől függetlenül még sokáig meg sem fordult a fejemben,hogy ezzel foglalkozzak. Aztán hirtelen beköszöntött 2012(már el is telt 4 év?)ami nem feltétlenül a világvége miatt volt fontos számomra.

 

2012


Főként ez az év illetve a 11-es volt meghatározó olyan szempontból,hogy egyre több dolog történt ami közelebb hozott a felé hogy komolyabban foglalkozzak a súlyzós edzéssel mint sporttal és elgondolkodjak azon,hogy esetleg lenne e valami szerepem ebben.
 
Elsősorban érzelmi szempontból is kezdtem kötődni az edzésekhez és a sporthoz. Nagyon sokszor volt gyógyír bármilyen bánatra a mozgás és ilyenkor rájössz hogy a külső eredmények semmik ahhoz képest,amilyen enyhülést tud hozni egy ilyen aktivitás a hétköznapjaidba ami a mentális és lelki jólétedet illeti. Ha  már a külsőségek okozta függőség nem lett volna elég akkor még ezt is beszámolhattam a képletbe. Kicsit soha el nem hagylak többé” érzésem volt.
Bodó Imivel
a Megateszt egyik fotózásán
 
Ugyancsak ebben az évben történt,hogy bejutottam Scitec Megatesztre, ahol lényegében annyi dolgunk volt nekünk résztvevőknek,hogy új termékeket  teszteljünk és fejlődés alapján továbbjussunk. Nem megyek részletekbe,az első fordulót kihúztam,de a legjobb 16-ba már nem sikerült bekerülni,ettől függetlenül hatalmas élmény volt. Fotózás,felkészülés,manipuláció meg minden ami kell.
 
Most gondolnád,hogy ez még nem sok impulzus,de számomra adott egy kis ízt abból,hogy milyen az,ha precízen  mindenre odafigyelve edzel és étkezel miközben egy cél van előtted mindvégig. Tetszett a koncepció és a folyamat.
 
Utolsó löketként pedig már több helyről is pozitív visszajelzések jöttek ami a tanácsadásaimat illeti. Innen már csak egy nagyon spontán döntésre volt szükség és helyben is voltam ami a pályafutásomat illeti ugyanis az év utolsó harmadában hirtelen beiratkoztam egy fitnesz-edző tanfolyamra. Mostmár nem igazán volt kiút.

Legalább a színem kicsit jobb lett

Az IWI és minden ami utána jött

 
2013 kezdetével az edző képzés is elindult  az IWI irányításával. Lényegében okés volt a dolog,szerettem,sok jófej emberrel ismerkedtem meg ,sokat tanultam a szakmáról és tudás szempontjából is volt hasznos infó. Párhuzamosan már otthon elkezdtem edzéseket vezényelni ami visszanézve igazán jó ötlet volt a fejlődésemet figyelembe véve. Az események tovább pörögtek és szép lassan a tanúsítványomat is kézbe vehettem mely alapján végre hivatalosan is jeles edzőbácsinak titulálhattam magam. Ezek után egy újabb spontán húzás(ha eddig nem lett volna elég ilyen) és hirtelen Debrecenben kötöttem ki. 
 IWI-s Debreceni edzőbrigád,családias hangulat ezerrel
Végzős buli a tengerparton

Mit is mondjak,életem egyik legjobb döntése volt ugyanis,amint ezt írogatom majdnem pontosan 1 éve,hogy már itt vagyok és csinálom azt amit legjobban szeretek: Embereket edzeni és emberekkel foglalkozni. Néhány tényezőtől eltekintve úgy érzem rengeteget ad ez a szakma számomra. Napi szinten új embereket ismerek meg,barátokat szerzek és legalább annyi tudást kapok tőlük mint amennyit én is átadok. Emellett ott van a felemelő érzés is amit a vendég boldogsága hoz. Nincs ahhoz fogható mint mikor azt mondják neked,hogy jobb az életem,jobban érzem magam a bőrömben. Vagy csak apróbb kijelentések mint a “beleférek a régi ruháimba” vagy “már nem lihegek mint egy kutya ha lépcsőzök vagy 100 métert szaladok”. Ez érezteti velem hogy megvan a munkám gyümölcse. Az pedig,hogy mit hoz a jövő? Nem tudni,de remélhetőleg további sok boldog és elégedett tanítványt 😀


 
 
 

Mit csináltam volna másképp?


Most,hogy kipofáztam úgymond magam,itt van a praktikus rész is végre(vagy nem végre,akik esetleg rögtön ide ugrottak).Ha most vágnék bele az konditermi edzésbe vagy csak a sportos életmódba,mégis mit és hogyan csinálnék annak érdekében hogy ne pazaroljam az időmet és a maximumot tudjam kihozni magamból?

 

Pózolj tanítvánnyal

1. Edzőt fogadnék magam mellé


Nos,az előbb leírtakat és a szakmámat tekintve úgy tűnhet önreklámozok és magamért beszélek de mindezek fölött átsuhanva is tartom ezt a véleményt. 
 
Tény,hogy megvolt a maga varázsa a mindent tanuljak meg magamtól és mindent tapasztaljak ki a saját bőrömön mentalitásnak de ennek vannak nagy hátulütői. Az egyik az,hogy iszonyat sok időt elcsesztem  hülyeségekkel és potenciálisan veszélyes dolgokat is csináltam mert egyszerűen tájékozatlan voltam. Sok időt,pénzt és energiát spórolhattam volna ha van egy jó edző mellettem aki legalább egy darabig egyengeti a lépteimet. Másik meg,sokan elkötelezettek a céljaik mellett és veszik a fáradtságot minden átkutatására,de az emberek nagy része nem áll ennyire komolyan a dolgokhoz és ilyenkor ismét hasznos lehet egy edző aki motivációdat is karbantartja és ellát jó tanácsokkal annak érdekében hogy a fejlődésed is meglegyen és ne hagyd ott a termet csalódottan 2 hónap után.
 

 

2. Jobban vigyáznék a testemre

Csináld csak!
Eggyel több vagy kevesebb…

Ez szorosan kapcsolódhat az előbb mondottakhoz. Ifjabb barom fejemmel nem gondoltam arra,hogy a testem 10-20-30 év múlva is használnám és minden szempontból öngyilkosságot követtem el: zéró edzéstechnika,túl nagy súlyok,rosszul megválasztott gyakorlatok,hiányos táplálkozás stb. Tény,hogy semmi maradandó károsodásom nincs még így 7. évembe lépve sem(le is kopogom),de visszatekintve elég sokszor voltak húzásaim aminek súlyos következményei is lehettek volna. Legyetek okosak,figyeljetek a testetekre,az egót meg érdemes a termen kívül hagyni,egy sérülés nem buli.

 

3.Leszarnám a trendeket és ragaszkodnék a jól bevált,működőképes módszerekhez


Rengeteg szentül hitt dogma csak hátráltatta a fejlődésem vagy megdézsmálta a drága időm és pénztárcám. Csak hogy néhányat felsoroljak:

Tömegelés? Ide mindent!


– A felesleges állandó tömegelés és diétázás csak mert úgy csinálják a nagyok. Az mindegy,hogy egy gramm izom nem volt rajtam de azért diétáztam,csakhogy utána kiéhezve zsírosra zabálhassam magam semmi előnnyel. Pár kiló izommal előrébb lennék ha nem húzom az időmet diétákkal és inkább arra törekszem hogy egészévben fokozatosan fejlődjek minimális zsírosodás mellett.

Hülyén néz ki?
Akkor funkcionális edzés…

– Minden létező idióta gyakorlat és edzésmódszer kipróbálása mert most ez a tuti. Bénázás,hatástalan gyakorlatok és a fontos dolgok hanyagolása. Még egy pofon a fejlődésnek (de legalább volt még 1 barom akin lehetett röhögni,hogy mégis ez mit csinál :D)

– Ultra magas fehérjebevitel. Ez mai napig szentírás. Részemről soha többé! Ez egy külön irományt is megér,de most maradjunk itt. Tény,hogy oda kell figyelnünk valamilyen szinten a fehérjebevitelre,de messzemenőleg nem annyit kéne mint azt javasolják(3g vagy több/tskg?bárki?) Semmi előnyöd nincs belőle. És 2-3x annyit költesz mint kellene. Ami engem illet már fele annyi sincs a bevitelem mint annó(holott jóval nagyobb vagyok) mégis ugyanúgy fejlődök továbbra is és a “drága izmaim” sem bomlanak le. Hurrá!
 
– Szükséges és nélkülözhetetlen a táplálék kiegészítés. A Föld meg lapos… Tény,hogy vannak hasznos és jó kiegészitők,de ez nem mondható rá a termékek 95%-ra amik tényleg feleslegesek,hatástalanok és max placebóként állják meg a helyüket. Táplálkozz eleget,ügyelve a minőségi kajára és nincs mitől félned. Pont
 

Végszó                                                                                                                                                            

Mi volt mégis a legfontosabb amit az utazás tanított és jó lett volna ha előbb tudom? Az,hogy nem kell az egészet túl komolyan venni. Persze, fontos az egészség,a jó kinézet meg a hatékony munka. De tényleg számít hogy 8 vagy 11,5% testzsír? Tényleg fontos,hogy 6 vagy 10 hét alatt megy le 5 kiló? Tényleg megéri különcködni és mondjuk egy családi ebédet is lepasszolni csak mert diétázok? El lehet gondolkodni. Felesleges a hősködés,a véres komolyság és áldozatot sem kell csinálni magunkból. Rengeteg úgymond komoly,totál elszánt és full motivált emberkét láttam elbukni az évek folyamán és hiába minden kemény munka meg elszántság ha ugyanott vannak mint azelőtt. Konzisztensnek kell lenni,akármennyire se tökéletes amit csinálunk de ha kitartunk mellette meg lesz az eredménye előbb utóbb…
Lassú a folyamat,de vannak akik kitartanak.
Hat évvel és pár tíz kiló izommal később 😀