Minden szakmának megvannak a maga kis kötelező tevékenységei melyek akarva akaratlanul velejárói az adott szakterületnek. Nálunk,edzőknél sincs ez másképp. Nap mint nap kapok felkéréseket edzettektől,ismerősöktől vagy épp random személyektől, hogy legyek olyan kedves és szolgáltassak egy étrendet amit követni lehet. Hol itt a baj? Elvégre ez a munkám része…Vagy mégsem? Egy pillanatra felejtsük el a kötelességeket és nézzünk a dolgok mögé kicsit. Tegyük fel,hogy én azt mondom,hogy nem szeretnék neked étrendet írni. Miért tennék ilyet? Lustaságból? Mert tróger vagyok és nem örülnék a sikerednek? Valójában egyik sem,de mindjárt meglátjuk mi a magyarázat.

Valahogy így néznek ki a  fitnesz edzők
amikor éppen nem a teremben tevékenykednek. Trú sztori.

DE! Még mielőtt bárki azt hinné,hogy teljesen az étrendek ellen vagyok,esetleg nem tartom olyan fontosnak a táplálkozás szerepét a sportos vagy nem sportos életmódban szeretném megjegyezni,hogy nem ez a bejegyzés üzenete. Tény,hogy szükségesek ezek a dolgok és megvan a helyük a mindennapokban de úgy érzem más oldalból kell(ene) megközelíteni ezt az egész ügyet.

 

 

Hozzáállás

 
Varázspirula. Az étrend nem az.

Már itt elkezdődnek a bonyodalmak.Elsősorban azért nem készítek neked rögtön étrendet,mert már alapból rossz a hozzáállásod. Ha azt hiszed,hogy az étrend meg fogja oldani minden problémád minimális erőfeszítéssel nagyot tévedsz. Jól hangzik a feltevés,hogy csak ezt és ezt kell egyek ekkor és ekkor és egészséges meg fitt leszek,de hol van itt a mozgás,az edzés,a megfelelő pihenés és a többi valójában fontosabb tényező? Ja,hogy azok már nagy energiabefektetést igényelnének ezért nem olyan kecsegtetőek. Amíg nem ismered el,hogy komoly erőfeszítéseket kell tenned,ha szeretnéd karbantartani a tested,addig az étrend is totálisan felesleges számodra.

Amúgy kicsit vicces dolog is ez,ugyanis akik azt gondolják,hogy egy étrend követése minimális ráfordítást igényel nincsenek tisztában a ténnyel,hogy étrendet betartani valójában rohadt nehéz és időigényes amúgy: Rendszeres főzőcskézés,gyakori vásárlás,kaja lemérés,kalória és makró számlálás,porciózás és megannyi más apró nyűg.Cseppet sem egyszerű kezdőként erre ráhangolódni.

 

A szokás hatalma

 

Imádnivaló olvasmány. Étrend helyett
inkább ezt adnám oda egy kezdőnek.

Szinte minden cselekedetünk tekinthető egy megszokásnak.Az egész életünk tele van ilyen apró,nap mint nap ismétlődő szokással amiktől megszabadulni eléggé fárasztó meló.Ettől már csak az nehezebb,hogy beépíts az életedbe tudatosan újabb szokásokat. Mindezek fényében érthető miért is nem hiszek az étrendek hatékonyságában és egyik napról a másikra való hirtelen bevezetésében.

Akik már jó pár éve edzenek és odafigyelnek a táplálkozásukra bizonyára egyetértenek avval,hogy egy idő után abszolút nem telik erőfeszítésbe leküzdeni a fentebb említett cselekménysorozatot. Természetes, hogy megmérem miből mennyit eszem,megnézem a termékek címkéin feltüntetett tápanyagtartalmat stb. A mindennapjaim részévé vált az évek folyamán és megszokás lett belőle. Inkább az a furcsa,ha nem így cselekszem. De ehhez kellet több év. Ismétlem,több év.

Az egész nem úgy működik,hogy ma még leszarom a táplálkozást és holnaptól ha akarom 10-20-30-akárhány évnyi rossz beidegződést csak úgy lecserélek egy mintaétrendre. Ahhoz túlságosan rabjai vagyunk a szokásainknak. Legyen szó akármilyen kis apró tevékenységről,ha a dolog mindennapos rohadt nehéz akár csak néhány hétre is félretenni azt. Akinek családi hagyomány,hogy bármit eszik,kenyér hozzá a köret annak nehezen emészthető lesz a felismerés,hogy kenyéren túl is van élet. Akinek a zöldségfogyasztása kimerült a mekis hambiban található fonnyadt salátánál annak feldolgozhatatlan lesz a tény,hogy hirtelen napi fél kiló zöldséget kéne lenyomni jobb esetben. Lehetne még ezer más példát hozni,de értitek a lényeget. 

Az érzés amikor 3 nap után eleged
van az étrendedből

Ilyen feltételek mellett nem is értem miért csodálkozik bárki is,hogy nem működőképes egy étrend. Nem is várhatjuk el szegény újonctól,hogy ennyi mindent feldolgozzon egyszerre és bevezesse az életébe. Sőt! Odáig merészkedek,hogyha a sok mellékes velejárót is megcsinálná valaki helyettük,akkor se lenne képes a legtöbb egyén arra,hogy betartsa az utasításokat. Itt ott elbukna: plusz nassolás,étkezések kihagyása(“mertéppenmindenmásravoltidőmcsakerrenem”),és végső soron feladás ez nem nekem való címszóval.  Nem feltétlenül akaratgyengeségről van,egyszerűen a beidegződött szokások irányítják és nehéz kizökkenni. Az étrend utáni apró betűs “Ne nassolj!” parancs nem fog véget vetni a 10 éve tartó bánat által kiváltott csokizabálásnak.

Lényegében bármit bevezetünk az életünkbe az nem egyik napról a másikra fog menni.Kutatók szerint akár 2 hónapba is telhet,amíg egy egy új szokást beépítünk a hétköznapjainkba. Az étrend viszont sok új szokás megtanulását igényli ezért a hatékonyság kedvéért ahelyett,hogy egy étrend formájában egyszerre mindent magunkra erőltetünk és emiatt összezavarodunk,inkább osszuk fel ezeket apróbb szegmensekre és szánjunk kellő időt rájuk. Mától kezdve pár hétig arra koncentrálok,hogy kicsit rendszeresebben táplálkozzak,ha ez megvan következő lépésként elkezdem méregetni miből mennyit eszek stb stb.

Tudatos táplálkozás

Na ez az amit egy étrend nem fog megtanítani neked.

A tudás megszerzésére való hajlam minimális ha rögtön elénk van téve egy minta amit csak követni kell.Kutyát nem fogja érdekelni mit miért kell úgy csinálni,ahogy. Persze,jobb érzés az edző tudásának melengető karjai közt tengeni és levenni a saját vállunkról a terhet de így sosem fogjuk venni a bátorságot,hogy önállóan kísérletezgessünk és megtanuljunk pár fontosabb dolgot a kajálásról amit beépíthetünk az életünkbe hosszútávon. 

-Ma nem kívántam a négyes számú kajálást és zavaromban 
fagyit ettem inkább,az edzőm megöl ha megtudja… 

Mindig bizonytalanok leszünk a döntéseinkkel kapcsolatban ami a táplálkozást illeti és állandóan tanácstalanul toporzékolunk,hogy vajon most mit és hogy kéne. Holott pont az lenne a lényeg véleményem szerint,hogy mindenki valamilyen szinten tisztába legyen a lehetőségeivel és ne egy táblázat mondja meg mit ehet és mit nem.Mellesleg ez nem atomfizika,igazán könnyedén elsajátíthatók az alapok bárki számára ha valaki,mondjuk az edzője,megtanítja neki ezeket a dolgokat. Egy adott ponton túl mindenki képes kell legyen arra,hogy a saját kajálását úgy állítsa össze ahogy szeretné olyan mennyiségekkel amire épp szüksége van. 

Nem vagyunk robotok

Előző rész kettő pont nullája. 

Lelkes étrend követő

Azt is vegyük figyelembe,hogy mindenkinek megvan a saját ízlése mit szeret és mit nem,vannak napjai amikor még a kedvenc kaja is visszataszítónak tűnik és amúgy is,ki ne szeretné a változatosságot. De az előírt étrend látszólag kevés teret hagy ilyenkor és tudás híján nagy dilemmában vagyunk. Amit enni kéne nem esik jól,helyettesíteni pedig nem tudom mivel lehetne.Bánatomban meg vagy nem eszek semmit vagy nassolok inkább mert az viszont mindig jól esik. 

Másodjára,egy étrend azt is megszabja mikor KELL enned. Ez elég rémisztő és tényleg úgy érezheted már ezen a ponton,hogy börtönbe vagy zárva és semmihez sem kapsz szabad teret. Az más sztori,hogy a kaja időzítésének kérdése el van túlozva. Jóval nagyobb szerepet tulajdonítanak neki a hozzáértők mint kéne. Sebaj ez más téma. Ezek fényében elismerhetjük,hogy az élet nem egy sablon,bármikor bármi közbejöhet ami miatt kimaradhat egy kaja és ilyenkor megint az étrendfontossági nyomás hatására bűntudatod lesz,mondván “Jézusom nem ettem 5 kor,most jön a világvége”.

Akkor most kell étrend vagy sem?

Étrend nélkül nehéz lett volna


Hogyne kéne.Vannak esetek amikor elengedhetetlen.Vegyünk példának egy élsportolót akinek minden apró részlet számít ha a győzelemről van szó. Ebben az esetben a precízen megtervezett étrend alapvető eszköz. De lehet szó egy betegségről is ami speckó étrendet igényelhet. Viszont ezek kicsit extrém dolgok. Ezek talán az esetek 1%-át foglalják magukba ahol nincs halálra ítélve egy étrend. 

Az átlagos halandó szintjén azért más a szitu. A lelkes kezdőnek szerintem nem étrend kell először,hanem útmutatás. Nekünk edzőknek a tanításra kellene összpontosítani és nem kifirkantani 5 perc alatt egy étrendet azt mondván “Leszarom,én megtettem a magamét,ő hibája ha nem tartja be”.Persze,valóban az ő hibája és az ő sara lényegében hogy nem fogja betartani és rontja az eredményességét,de ennyire nem kéne hidegen hagyjon minket ez. Mit ér az egész ha hosszútávon semmi eredménye nem lesz?

Lehet nem olyan grandiózus jó tanácsokkal és ösztönzéssel ellátni a klienst mintsem azt mondani hogy ettől az étrendtől garantáltan 5 kilót adsz le x hét alatt de a nagyobb képet tekintve sokkal eredményesebb. A siker mércéje nem az kéne legyen hogy megszabadultunk a fölöslegtől pár hónap alatt hanem az hogy az illető évek múltán is tartja az életmódot ami változtatott rajta annó. 

Már megint?!?!?!

Lejárt az étrendek kora? Egyértelműen nem,és nincs is rá szükség hogy lejárjon. Egyszerűen a hozzáállásunkon kell változtatni. Nem vagyunk élsportolók,mindenkinek megvan a saját kis élete ami szerintem nem abból kéne álljon,hogy egész nap a kaja miatt stresszeli magát. Nem étrendekre van szükség hanem nevelésre,egy rendszer ami lépésről lépésre terelget a helyes irányba sokkal többet ér mint bármelyik étkezési séma. Ha ezt belátjuk és ehhez tartjuk magunkat étrendek nélkül is sokkal több egészséges és elégedett embert nevelhetünk.

Ezzel bezárva remélem letudtam a kérdést egyszer és mindenkorra. Nagyon szívesen ellátlak jó tanácsokkal,segítek táplálkozás téren bármiben de precíz étrendet csak nagyon jó indoklásért vagy nyomós érvekért cserébe vagyok hajlandó szolgáltatni 😀

Van egy álmom! Egy napon véget vetünk az ételhordók uralmának
és nem kajálunk feleslegesen percre pontosan!