Ma nem valamiről,hanem inkább valakiről fog szólni a bejegyzésem. Miért? Egyrészt azért,mert mint tudjátok,emberekkel dolgozom,sok fajtával és sok félével.Imádok segíteni nekik,egyengetni az útjukat,látni ahogy fejlődnek és haladnak a kis céljaik felé legyen szó akár testi,akár lelki fejlődésről. Ezért érzem,hogy picit veregethetem a mellem és mutogathatom büszkeségeimet akik a kezem alatt formálódnak. Persze tudom,hogy minden amit csinálnak magukért az ő érdemük elvégre nem én végzem el a munkát helyettük,mégis személyes sikeremnek is tekintem ha hozzájárulhattam akár kicsit is ahhoz,hogy jobbá tegyék az életüket és elégedettebbek legyenek minden téren.


Másrészt azért is valakiről fog szólni mert szeretem mikor valaki sok minden ellenére meg tudja mutatni, hogy aktívan élni és odafigyelni magadra nem nagy dolog,az élet faszságai mellett sem. Szóval szolgáljon ez motivációként is ha úgy vesszük.

Na de akkor kiről is lesz szó? Tulajdonképpen ő a legrégebbi projektem ha úgy vesszük. Az illetőt Heveli Tamás-Edwinnek hívják aki nemcsak az edzőtársam már több mint 1 éve de egyben az egyik legjobb barátom is.

Az ember maga

A közös edzéseket még 2013 novemberében kezdtük el rögtön ahogy felköltöztem ide Debrecenbe. Akkor még én is totál pályakezdő voltam szóval ez jó alkalom volt elkezdeni foglalkozni valakivel,még ha csak passzív módon is,hiszen csak közös edzéseket toltunk. Neki volt már egy kis edzésmúltja ezen a ponton de ezt nem igazán lehet figyelembe venni (1-2 hónapokat edzett random hosszabb megszakításokkal és tapasztalat nélkül)

Pályakezdő kiscsikó
kb.2013 nyarán

Lényegében tiszta lappal indult,szerencsére a felépítésünk is majdhogynem megegyezik szóval igazán ideális edzőtársnak ígérkezett. Akkor még csak kb. 77-78 kiló volt,erőben pedig átlagosnak mondható egy kezdőhöz képest. Aztán az első tapasztalatok is arra utaltak hogy valóban ideális ember került mellém. Igazán érdekelte az edzés,nem volt lusta,első perctől kezdve a kajára is kezdett figyelni(ami persze nem volt túl nehéz,mivel lakótársak is vagyunk). De talán a legfontosabb,hogy sosem kérdőjelezte meg,hogy éppen mit miért és hogyan csinálunk,csak szó nélkül végrehajtott. Most felszisszentek páran, hogy de ez nem is jó tulajdonság,ez birkaság,mi a jó abban ha mindent vakon szó nélkül követsz. Nos,első sorban az,hogy bármiféle mentális maszturbációt elkerülünk ezzel és a kérdezgetés meg a töprengés helyett a cselekvésen van a hangsúly. Sosem keresett kifogásokat,magyarázatot hogy ez most ezért vagy azért nem jó,bízott bennem és bízott saját magában is hogy akármihez odateszi magát valószínűleg működni is fog. És így is lett. Ment a munka rendesen. Már az első hónapokban kezdtek jönni az eredmények mind erőben mind tömegben és egy percig sem féltem attól hogy abbahagyná mert nemcsak hogy látta a pozitív hatásokat de saját magától is meglátta a dolog szépségét és nem volt szüksége állandó nyaggatásra,hogy gyere már edzeni nézd meg mennyivel jobb lesz neked…

Kalóriák meg mindenek
Muscle army annó 70-ben

A másik ami számomra egy nagyon nagyra becsült vonása az az hogy mennyire lazán képes volt beépíteni az életébe az edzést. Kezdjük avval,hogy egyetemista.Ez már sokaknak kifogás sokszor arra hogy elmaradozzanak edzések vagy indok ami miatt nincs idő odafigyelni a táplálkozásra.Meglepő módon még tanulni is szokott általában és emellett tud edzeni is (Jézusom mennyi csoda egy helyen).És tudjátok mi a slusszpoén? Hogy melózik is mellette. De akkor hogy bírja?Elvégre ez már régen túl sok impulzus egy egyén számára hogy mellette edzeni is tudjon(remélem érződik az irónia). Félreértés ne essék,nem egekbe akarom emelni szegény Tomit,pont ellenkezőleg,szeretném ha mindenki látná hogy mennyire egyszerű és erőfeszítésmentes fittnek lenni és mellette élni az életed. Heti három-négy edzésbe senki sem hal bele.
Apropó élni az életed,egy másik nagy piros pont amit részemről kiérdemelt azért járt mert képes volt egyensúlyban tartani a dolgokat és nem átesni a ló túloldalára. Kellőképpen komolyan vette az edzést és a táplálkozást de még mellette megmaradt a szociális élete is. Ergo nem volt sosem az a faszi aki egy baráti összejövetelen a sarokba morog hogy ő nem iszik egy kortyot se mert testépítő vagy akármi,vagy nem eszik meg egy cikk csokit mert az belerondít az étrendjébe. Megintcsak,nem kell melléolvasni,nem alkoholizmusra és féktelen zabálásra buzdítok ezzel bárkit is. Csak íme itt az élő példa,hogy lehet eredményesnek lenni és néha elengedni is a gyeplőt,nem ront el 1-2 alkalom tivornya ha az esetek 90%-ban helyes amit csinálsz.Nem mindenki akar bajnok lenni,felesleges az életedből egy katonaságot csinálj ha csak fittebb és formásabb akarsz lenni.

Persze,nem mondom hogy az egész zökkenőmentes lett volna,voltak időszakok amikor bejött az élet szardobálása és olyankor kicsit borult a papírforma neki is. Hol a kajálás,hol az edzés,hol a kellő mennyiségű pihenés nem jött össze bizonytalan ideig. Mindezek ellenére mindig az első dolga az volt,hogy ezeket rendbe szedje amennyire csak tudja és folytassa amit elkezdett.Szépen lassan azon vettem észre magam hogy már egyre kevesebb szükség van rám és ha esetleg nem jön össze a közös edzés,magában is tudja mit kell tegyen,nem kell a szájába rágni mindent mint a kezdetekkor.

Lábból sem lett hiány

Az egész folyamat nagyjából így zajlott. Sok dologgal kísérletezgettünk az idők folyamán mind táplálkozás mind edzés terén de végül rá kellett jönni,hogy csak egy dolog számít: Kitartani az életmód mellett és keményen edzeni hétről hétre,a többi majd jön szép lassan.

A munka gyümölcse Edwin esetében? 1 év alatt több mint 10 kilónyi tömeg és hatalmas ugrás erőben. Visszanézve egy pillanatnak tűnik ez az egész időszak,de azért mégiscsak sok víz lefolyt a Dunán amíg eljutottunk ide. Ő úgy vélekedik,hogy igazán megérte belefektetni az energiát és egy percet sem sajnál amit erre fordított.

Ami pedig a továbbiakat illeti nem aggódom amiatt hogy ezen a ponton már bármikor is megfordulna a fejében,hogy abbahagyja a súlyzós edzést mint mozgásformát,akármit is hoz az élet. Ezzel a tudattal már nyugodt szívvel dőlhetek hátra,mert úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem és sikeresen megváltoztattam valaki életét egy egészségesebb irányba testi-lelki téren is. Mondhatni a tanítvány beérte a mestert 😀

Zárásképp köszönetet mondanék Edwinnek az eddig elvégzett közös munkáért ugyanis én is legalább annyit tanulhattam tőle mint ő tőlem ez idő alatt.Remélem sokáig fogunk még együtt kínlódni edzésről edzésre és apránként haladunk tovább a kitűzött céljaink felé.Bónuszként itt egy videó is ahol Edwint láthatjátok amint épp igencsak nagy súlyokat mozgat meg 🙂