Harcra készen 

Múlt hétvégén zajlott le a RAW Erőemelő Magyar Bajnokság,melyet Tabon rendeztek és melyen én is részt vettem és hősi halált haltam 😀 Na még mielőtt bárki azt gondolná az előzőek láttán,hogy negatív hangvétele lesz az egész beszámolónak elárulom,hogy valójában nagyon is pozitív volt számomra ez a kis “halálszerű” élmény.Szeretem az ilyen pillanatokat az életemben amikor kicsit “meghal” bennem valami,és most ez nagyon is ilyen volt.Azért szeretem,mert tudom hogy az a kevéske fájdalom ami származik belőle igencsak erős bázist biztosít a későbbi fejlődéshez és nagy löketet ad a továbbiakban arra hogy százszor többet hozzak ki magamból az élet minden területén.


Most akkor mivan?

Már mikor az egészbe belevágtam tudtam jól,hogy nem az élvonallal fogok küzdeni.Esélyem se lesz mások ellen,annyival jobbak,szóval csak magammal versenyzek legfeljebb. Ez most nem limitáló hitrendszer vagy kifogás,egyszerűen tény,hogy a testem nem erre a sportágra lett kitalálva.Hosszú vagyok,szar arányokkal és a gyakorlatok közül egyik sem természetes mozgás számomra.Ennek ellenére nekiálltam a felkészülésnek igencsak csekély tudással ami azt illeti. A felkészülési időszakom elég összevissza telt,főleg az utolsó 1-2 hónapban.Az élet dolgai elég gyakran megingattak mentálisan és az edzés totál nyűg volt számomra,sokszor nem volt se erőm se kedvem mindent beleadni.Erre rátett egy lapáttal,hogy az utolsó héten elkapott valami nyavalya aminek köszönhetően belázasodtam,étvágyam se sok volt,hasmenés és társait kellett elviselnem még 1 nappal a verseny előtt is. Komolyan megfordult a fejemben,hogy inkább visszalépek mert ez csak csalódás lesz magammal szemben.De aztán mégiscsak az indulás mellett döntöttem,elvégre mit veszíthetek?

Eljött a nagy nap és mindennek éreztem magam csak erősnek nem. Viszont a félelem nagy része már ott helyben elillant ahogy beléptünk a verseny helyszínére.A sok jól felkészült sporttárs között nem nehéz felszívnod magad és csak a lényegre fókuszálni.Már az első egy két órában rájöttem,hogy mennyire jól tettem,hogy minden szarság ellenére eljöttem és részese lehettem ennek.Nagyon jó hangulat uralkodott végig,nyüzsgés,hatalmas küzdelmek a súlyokkal,egymást biztató és egymásnak szurkoló ellenfelek.Sportszellem ezerrel.Még vége sem volt de már a következőt vártam.

Ami a teljesítményemet illeti 9-ből 6 érvényes gyakorlattal zártam a napot (mindenhol az utolsó próbálkozásom lett érvénytelen).A legjobb guggolásom 132,5 kg,legjobb fekvenyomásom 105 kg és a legjobb felhúzásom 190 kg lett(igazán sajnálom az utolsó 205 kilós felhúzást ugyanis kb. csak pár miliméteren múlott,viszont idő előtt feladtam a súllyal való küzdelmet ezzel érvénytelenné téve a próbálkozást).Az alábbi videóba mindezt megtekinthetitek.Annyit hozzátennék,hogy az első guggolásom azért nincs meg,mert éppenséggel kicsit elszámoltuk magunkat és kis híján lemaradtam a próbálkozásomat,szóval videót készíteni már nem tudtunk.



A verseny napjáról még annyit,hogy hatalmas köszönettel tartozom az egész Mérki Kinizsi csapatnak,főleg Szűcs Sanyinak és édesapjának,hogy végig tartották bennem a lelket és segítettek mindenben a nap folyamán. Rohadt jó versenyezni abban a tudatban,hogy egy ilyen megbízható és nagyszerű csapat támogat és biztat. Remélem az elkövetkezendőkben még sokat versenyzünk együtt 🙂
Emellett gratulálnék még egyszer a többieknek is az elért eredményeikért,iszonyat erős a banda,nem vita!

A legjobbak 😀


Mire volt jó ez az egész vérszegény próbálkozás részemről?

Elsősorban tapasztalatszerzés.Maga a verseny menetéről,mi hogy és milyen sorrendben történik stb stb. Ilyenkor látod a hibáidat is,mit rontasz el,min lehet még javítani a későbbiekben,hol vannak a gyenge pontjaid.A következő pár hónapban már biztosan tudom mire kell koncentráljak a további fejlődés érdekében.

Fotogenitás zéró

 

 

Másodsorban motiváció.Amikor látod a mezőny erősebbik felét rájössz,hogy hol is a helyed valójában és mennyire sokat kell még dolgozz,hogy legalább legyen esélyed egy icipicit a közelükbe kerülni.Ez a tudat igencsak hajt előre a későbbiekben. Most mondhatnám azt,hogy persze,ők szerencsésebbek,jobb a genetika,régebben kezdték,több az idejük erre,de ezzel semmit nem érek.Nem változtat a tényen,hogy egyszerűen gyenge vagyok még és minden plusz kilóért vért kell majd izzadjak az elkövetkezendőkben.De nem kételkedem magamban,ahogy annó a testem felépítésénél is hasonlóan szar háttérrel indultam és a sok évi munka meghozta a gyümölcsét,úgy érzem itt is a kemény meló sok erőt hozhat a konyhára.

Mivel zárjam ezt az egészet? Talán annyi,hogy örülök,hogy ilyen szuper sportágra találtam ami kellő mennyiségű kihívást jelent számomra és új irányba terelget mind edzés mind mentalitás terén,ezzel biztosítva a töretlen fejlődést.Kicsit sajnálom,hogy Magyarországon még nincs igazán elterjedve az erőemelés és még kissé gyerekcipőben jár.Viszont az tuti,hogy minden tőlem telhetőt megteszek,hogy minél több embert bevonjak a későbbiekben és megismertessem velük a sport szebbik oldalát is,túljutva a sztereotípiákon.Végezetül itt az egész csapat összefoglaló videója,jó nézelődést 🙂