A mai irományt drága hű tanítványomnak szeretném szentelni,Szendi-Szatmári Tímeának. Nemcsak azért érdemel külön bejegyzést mert számomra az egyik legkedvesebb vendég volt az elmúlt időszakban,hanem azért is mert az ő esete izzasztott meg legjobban szakmailag,ugyanis ennyi leküzdeni való akadállyal még sosem találtam magam szembe ami a munkámat illeti.Nem egyszer fordult meg a fejembe,hogy ezzel sosem leszünk kész.Na de ne menjünk ennyire előre…

Vidáman mint mindig 😀


Kicsit vártam is meg nem is ezt a pillanatot,hogy végre megírhassam ezt a bejegyzést.Vártam olyan szempontból,hogy végre hátradőlhetek és élvezhetem a munka gyümölcsét: Egy újabb boldog és elégedett emberkével bővült a repertoár.Újabb esetben csaphatjuk össze a mancsunk és büszkén mondhatjuk,hogy megcsináltuk.Ugye az én szakmámban kell egy kis idő amíg beérik a befektetett meló szóval minden hasonló pillanatot értékelek.
De azért szomorúsággal is megtölt picit ez az iromány,ugyanis a közös munkánk véget is fog érni ezennel és ennek nem abszolút nem tudok örülni még ha csak a pozitív dolgokra is koncentrálok.

Hogy mégiscsak legyen egy before,
Timi annó még a procedúra előtt

Szóval hol is kezdjem.Talán a legelején ugyanis az első találkozásunk elég tisztán megmaradt.Még tavaly novemberben épp edzésem volt amikor egyszer csak a semmiből egy nőci leszólított,hogy én edző vagyok-e(mint később kiderült a kiállásomból lecsengett).Hamar beszélgetésbe elegyedtünk és már első perctől kezdve világos volt számomra,hogy olyan illetővel van dolgom aki nem szívbajos és tudja mit akar.Kijelentette,hogy neki bizony Júniusban esküvője lesz és addigra szeretne minél jobb formába jönni.”Ezt már szeretem!Egyenes és határozott!”-gondoltam és mivel nem vagyok semmi jónak az elrontója természetesen elfogadtam a kihívást.

A közös edzéseket hamarosan meg is kezdtük és már az elején egy nagy hátránnyal indultunk: Timi azzal kezdte hogy a gerincére úgy kell vigyáznunk mint a hímes tojásra ugyanis volt már gerincsérve a közelmúltban és nem szeretné ha ez megismétlődne.Nem igazán örültem a hírnek mert ez nagyban befolyásolta a gyakorlat választást és a használt súlyok valamint ismétlés számok mennyiségét.Sebaj,gondoltam,lehetne rosszabb is. És lett is…

Ugyan irtó óvatosak voltunk mégis rövid időn belül Timi térdfájásra panaszkodott amit sürgősen ki kellett küszöbölni a gyakorlatok jellegének további alakítgatásával illetve szűkítésével,valamint az ismétlésszámok és pihenők újabb csereberéjével (Hozzáteszem Timi volt az egyetlen emberem eddig akinél nem volt végleges edzésterve ugyanis annyit változtak a körülmények és sokszor a Timi hangulata is,hogy olykor minden elképzelésemet a kukába dobhattam és teljesen eltértünk az eredeti elképzeléseimtől) Ekkorra már az általam szeretettel alkalmazott és használt legfontosabb és leghatékonyabb gyakorlatok nagy része már szóba sem jöhetett úgyhogy egyre inkább limitáltabb volt a választék amivel dolgozni kellett.

Azért ragaszkodom általában a jól megszokott sémához mert így maximális eredményt érhetünk el átalakulás szempontjában még azoknál az illetőknél is akik nem tudnak vagy nem feltétlenül szeretnének teljes életmód és étrend cserét.Tudom tudom,most jön a duma,hogy de igazából minden téren szükség van alakításra és változásra,hogy elérjük a kitűzött célt de meg kéne érteni,hogy itt átlag emberekkel dolgozunk,nem pedig élsportolókkal akik bármi áldozatot meghoznak.És ezzel nincs is semmi baj,bármilyen helyzetből megpróbáljuk kihozni a legtöbbet.Alkalmazkodni kell mindenki vérmérsékletéhez nem pedig szélmalomharcot vívni azzal,hogy másokat próbálunk megváltoztatni.Aztán szépen lassan minden kialakul 🙂
Ezt a kis kitérőt csak azért tettem mert ugye jöttek szépen lassan az eredmények Timi esetében,de azért nem szívesen mondott le sok kulináris élvezetről.Mivel az edzés milyenségét folyton cserélgetni kellett és már nem volt olyan intenzitású mint szerettem volna,Timi legnagyobb bánatára több figyelmet kellett fordítani az étkezés “tisztítására” is valamint a gyakoribb kardióra.

Ilyen és ehhez hasonló akadályokat kerülgetve haladtunk tovább végül pedig szép lassan kezdett alakulni az összkép. Ahogy egyre közelebb kerültünk az esküvőhöz egyre boldogabbak voltunk mindketten az eredménnyel.Hihetetlenül sokat változott Timi,és ezt nem csak mi vettük észre de a Timi ismerősei is és még a mérleg is!(noha ez nem is annyira fontos :D).
A nagy napon pedig egy teljesen elégedett,ragyogó és gyönyörűségesen szép menyasszony tündökölhetett a szeretett férje mellett 🙂

 

Sok százszor elmondtam már más esetekben is,de itt is kénytelen vagyok kibökni,hogy számomra ez az igazi hajtóerő.Amikor látom,hogy az illető akivel együttműködünk elégedett az általam nyújtott segítséggel.Ha ők boldogak és elégedettek,én is az vagyok és szerintem kevés ehhez fogható dolog van.

Ugyan most utólag mindketten lubickolunk örömünkben de nem volt ez így végig.Az igazat megvallva rengeteg fejfájást okozott az egész folyamat a sok akadály miatt és nem egyszer megfordult a fejembe,hogy kész,ennyi,nem tudok mit kezdeni az esettel. A sok hátráltató tényező,az esetleges kimaradások,amikor az egész abszolút úgy tűnt hogy nem halad semmilyen irányba…
Ezen a ponton szeretném megköszönni Timinek,hogy mindvégig ilyen ügyes volt és kitartó és annak ellenére,hogy sokszor fáradt és nyűgös volt mégis eljött és végignyomta az edzéseket.Emellett azért is tartozom hatalmas nagy köszönettel Timinek,mert ha ugyan nem is direkt módon,de indirektül hozzájárult a szakmai fejlődésemhez.Nem szeretek senkit hátrahagyni és kimondani,hogy nincs megoldás.Az egész hatására sok időt és energiát fektettem új megközelítések keresésére és alkalmazására,valamint arra hogy megkérdőjelezzem a saját meglátásaimat. Élő példája volt mindannak hogy ami egy helyen működik az máshol nem biztos és azt is megtanította nekem hogy nem kell mindenkire ráerőltetnem a saját sémáimat,sokszor a virágzó együttműködés érdekében az edzett igényei fontosabbak mint az én elképzeléseim és ennek értelmében alkalmazkodnom kell másokhoz,még akkor is ha amúgy az én feladatom a folyamatot irányítani.

Azért engedjétek meg,hogy ne csak a szakmai megközelítésből beszéljek ,ugyanis nem csak tudással gazdagodtam ez idő alatt,hanem egy nagyszerű baráttal is.

Meg kell mondjam kevés olyan emberrel találkoztam mint Timi,aki ennyire könyörtelenül egyenes és őszinte.Ha szar napja volt,ha nem volt kedve edzeni,ha bármi baj volt rögtön a tudtomra hozta.Én ezt igazán nagyra értékelem mindenkiben.Sose szépítette a dolgokat és nem próbált kibúvókat találni vagy bármi hasonló.Mindemellett ámultam a sokszor hihetetlenül felnőttes de emellett empatikus hozzáállásán dolgokhoz és idővel csak azon kaptam magam,hogy sokszor tőle kértem tanácsot vagy vele tudtam megbeszélni néhány problémát amit mással mondjuk nem.Nagyon jó kis eszmecserék zajlottak egy egy edzés közbe,már ha volt rá idő épp.Az meg már csak plusz bónusz hogy a szinte állandóan pozitív és mosolygós személyisége rám is hatással volt és sokszor az én szar kedvemet is megfordította egy egy edzés alkalmával.

Ezzel azt hiszem ideje le is zárni ezt az irományt.Mint már előbb mondtam sajnos a közös munkánk bizonyára egy darabig szüneteltetve lesz,mert ugye Timinek most következik nászút,a jól megérdemelt pihenés,lazulás stb. Abban maradtunk,hogy a mozgást semmiképp sem fogja abbahagyni ezentúl(aminek nagyon örülök),és bár a súlyzós edzés nem lett a szíve csücske de azért megígérte nekem,hogy néha még időnként beugrik egy kis súlyzózásra is 🙂


Még egyszer kívánnék sok boldogságot kedves Timi (bocsi,hogy nem lehettem ott az esküvőn!) és nagyon remélem,hogy hosszútávon továbbra is tartjuk a kapcsolatot és jó barátok maradunk.

Szamárfüles búcsú