Amikor embereknek szenvedélyesen ecsetelem,hogy mennyire jó lenne minél több illetőt befolyásolni és jó útra téríteni mindig megosztott vélemények fogadnak.

 
 Sokak szerint hiába álmodozom,esélytelen és szélmalomharc az ami majdhogynem az életem középpontja. Nem lehet mindenkit megváltoztatni akarata nélkül. Ilyenkor kitartok magam mellett és lerendezem egy “de azért próbálkozni lehet” félmondattal.
 
Aztán vannak olyanok is akik szerint felesleges dolgokkal foglalkozom,mit számít nekem mit csinál a másik ember a magánéletével,miért érdekelne hogy mindenki egészséges és jobb ember legyen?
 
Nem tudom őszintén. Én is sokat segítettem magamon és tisztába vagyok vele mennyivel másabb és jobb emberré lehet válni ha kicsit odateszem magam. És noha a legtöbb dologban nem mentorált senki és egyedül kellett kitapasztaljak mindent,úgy gondolom néha jól jött volna egy kis ösztönzés vagy segítség. Nem tartom magam különlegesnek,de tisztában vagyok vele,hogy nem mindenki rendelkezik ilyen céltudatossággal és igenis szüksége van segítségre meg iránymutatásra arra hogy változzon és lássa miért éri meg,mi van a kerítés túloldalán.
 
Mindamellett pedig miért is ne? Szuper dolog adni valamit az embereknek. Ha más boldog,én is boldog vagyok hogy hozzájárulhattam valami nemes célhoz,még ha csak egyetlen egy ember életéről is van szó. Egy hülye mondattal élve pedig,minél több a boldog ember,annál több a boldog ember. Próbáltál már 100 negatív ember közt egyedül pozitív lenni? Nem könnyű,viszont ez fordítva is érvényes.
 
Aztán vannak akik megveregetik a vállam,mondván “Szép dolog amit csinálsz pajti”,de mégis kicsit zakkantnak gondolnak és elvonulnak a háttérbe tovább ellenni a saját kis életükkel.
 
És végül ott vannak azok akik tudnának tenni valamit velem karöltve de mégsem tesznek. Edzők,tanárok,sportolók,orvosok,befolyásos személyek és mindenki aki ebben érintett. 
 
Tudják mekkora a bibi és valamiért mégsem azt teszik ami helyes lenne. Szerintük ők mindent megtesznek ami tőlük telik,többet nem is tudnak. Pedig csak egy kicsi plusz energia befektetés volna. Mint amikor a milliomosnak adakozni kellene de helyette panaszkodik,hogy neki bizony nincs pénze ilyesmire. Szomorú. De haladjunk. Most ami lejjebb következik azt pont főként az illetékesek figyelmébe ajánlom.


Lássuk elsőnek a bizarr valóságot. Az a nagy helyzet,hogy a mi kis országunk a legnagyobb paradoxon. Itt már lassan minden második ember végzett személyi edző vagy valamilyen fitnesz guru,esetleg kigyúrt vadállat (és) vagy nagymellű fitneszcica,mégis kb. minden negatív ranglistát vezetünk. Az elhízásban toppon vagyunk Európa szerte minden előbb említett tény ellenére és már lassan az Amerikaiak is úgy érzik bele kell húzzanak ugyanis ez a kicsi nép utoléri őket valamiben.
 
És az esztétikai része az egésznek csak egy dolog,de mindennek van egy árnyaltabb oldala is: a sok betegség és ártalom ami követi az elhízást és az inaktivitást: cukorbetegség,szív és érrendszeri problémák,daganatok,rák és még sorolhatnám…bár ezekkel mindenki tisztában van, mert mindenhol ezt szajkózzák. Mégse történik változás.
 
Lószart nem ér a szavam de azért el merem ejteni a kijelentést,hogy rohadtul nem a lényegre koncentrálunk. Egy olyan országban ahol már minden update,low carb,low fat,low kalória és kutyafasza,ahol minden sarkon edzőterem és fitnesz celeb található,ahol a világ összes barom diétája és edzésmódszere óriási rajongótábornak örvend,ahol mindenki totál motivált(legalábbis ha belenézel a FB posztjaikba ezt látod) ott mindenki 80 évig kéne éljen makk egészségesen és olyan kirobbanó formában kéne legyen hogy annak világhíre van. Mégsem ez a valóság. Akkor csak rossz a rendszer nem? A körülmények alapján tényleg mi kellene legyünk a világ legfittebb országa,de nem vagyunk. Kérdem ilyenkor,hol a látszatja annak a munkának amit  “szakképzett” edzők és fitnesz guruk serege végez?
 
“Jól van hülye gyerek,megoldásokkal gyere te is inkább,ne csak fröcsögj”
 
Rendben. Mit gondolok mi lenne jó megoldás? Most csak a fejemre ütök és kiköpök párat.

Először is, ki kellene gyógyulni az agyonmotiváltságból,a hangzatos kijelentések által kiváltott fellángolásokból,a gyors megoldások kereséséből és az emberek átbaszásából. 
 
Mindenki gyors fogyásokról és átalakulásokról beszél,de arra senki nem akarja megtanítani az embereket hogy az egészséges életmód mint folyamat nem egy pár hónapos rajt-cél szerű esemény, hanem egy életen át tartó mindennapos dolog kellene legyen.
 
Sajnos az élvonal majdhogynem csak ront a helyzeten mert az egész egészséges életmódot egy különleges és tiszteletreméltó illetve emberfeletti dolognak állítják be. Holott szerintem nem az,a legkevésbé sem. Mozogni és egészségesnek lenni egyszerű és természetes.
 
Foglalkoznod kell magaddal az az igazság. Az hogy edzeni járok és odafigyelek a táplálkozásomra olyan természetes kellene legyen,mint mondjuk a tisztálkodás. Nem is jut eszembe hogy ne legyen benne a hétköznapjaimban. Összvissz alig 10 órát vesz el mindez heti szinten,ez a minimum amit magamért tehetek. Viszont a hatása 20x-osan visszakacsint hosszútávon. 
 
De ezt valamiért senki nem szajkózza az embereknek ebben a formában.
 
Mi lenne ha megtanítanánk mindenkinek,hogy nem a 8 kockás has a cél minél rövidebb idő alatt hanem esetleg csak az hogy nézz ki tűrhetően és ne halj meg 30 évvel hamarabb mint az átlag? Tanítsuk meg,hogy nem kell mindenkinek élversenyzővé válni és nem is ez az egészséges.
 
Miért kell folyton átesni a ló túloldalára? Mi lenne ha azt mutatnánk ezentúl mindenkinek hogy az egészséges életmód és a jó alak nem a végletekről szól? 
 
Mert tényleg nem csak az javíthat magán, aki napi 8x eszik rizset csirkével és letol egy vagon táplálék kiegészítőt,fordítottan pedig nem csak az lehet egészséges aki zöldséget és salátát rágcsál minden nap mint egy nyúl.
 
Mi lenne ha megtanítanánk minél több embernek,hogy másképp is lehet? Hogy nem csak akkor sikeres az életmódváltásod ha 3 hét alatt leadtál 5 kilót?
 
Túl sok a “mi lenne ha…” az egész képletben. 
 
Talán az lenne hogy kivennék sokan a fejüket a seggükből és nem csak magukra gondolnának. 
 

Az lenne hogy a felelős egyéniségek rájönnének hogy többet kellene tenni annak érdekében hogy mihamarabb megoldásokat találjunk az emberek segítségére sietve. Hogy nem az emberek alakját kell átalakítani hanem a szokásaikat és a szemléletüket. Hogy biztatni és támogatni kell őket akkor is ha 3 hét helyett 10 hónap alatt megy le 5 kiló,mert az is eredmény.

 
Az is lenne hogy nem mindenki a saját előnyére próbálna lehúzni embereket vagy a saját egója miatt. Azzal segítesz ha elismered hogy itt a cél a mások jobbá tétele,nem az hogy mi trendibb és mi nem.
 
Meg sok minden más. Lehet kicsit túlkapom az ügyet.
 
Kérdezhetitek most,honnan ez a fellángolás? Minek a kifakadás?
 
Túl sok beteg és elkeseredett embert látok. Elkeserít ez és saját bőrömön is ezerszeresen tapasztalom ezt hisz édesanyám a rákkal küzd lassan 1 éve.
 
Csak azt szeretném ha minél kevesebb ember kerülne hasonló szituációba. A betegség sosem buli. A gyengeség nem buli. Ha nem tudsz teljes életet élni az sem buli.
 
És erre lenne jó felhívni minél többek figyelmét és változtatni minél több ember hozzáállásán. Sose tudhatod,hogy te leszel-e a következő akit utolér valami,vagy egy családtagod,egy barátod,bárki. Ezért ne söpörje el senki a gondolatot,hogy nem kell a változás mert ezzel fittyet hánytok nemcsak a sajátotok,de a körülöttetek levők életére is.
 
Végezetül változni fog valami a szavamtól? Nem biztos. Bár remélem páran elgondolkodnak kicsit,főleg azok akik elvileg felvállalták azt a szerepet,hogy edzőként vagy hasonló szerepű karakterként segíteni fognak másokon.

 

Nem vagyok én se megváltó se az atyaúristen. De nem is érdekel. Próbálkozni lehet ahogy előbb mondtam. Lehet csak egy egyszerű kisember vagyok akinek túl nagyok az elképzelései de amit tudok megteszek azért,hogy megpróbáljam pozitív irányba terelni a környezetem. És ha nem is egyhamar de remélem egyszer biztosan még sok emberhez jut el a mondandóm aztán előbb utóbb sikerül még több társra lelni ebben a “reménytelen” küzdelmemben.