Épp ebben a hónapban lesz 7 éve már hogy elkezdtem edzeni és egy sportosabb életmódba belevágni mint a világ leglustább embere. A sztorit már sokan ismerik,ha mégsem,ITT megnézhetitek hogy is alakult ez.
 
A 7 év alatt meglehetősen sok minden változott,és ez nem csak a külsőmre vonatkozik. Noha felszaladt 20-30 kiló izom,de a legnagyobb fejlődés mégis idebent történt,fejben. És nem,most nem csak arról szól a dolog hogy magabiztosabb és bátrabb lettem,cseppet sem. A hozzáállásom változott meg inkább az egész “életmódhoz”.
 
Vissza visszatérő motívum ez nálam és kicsit fájó pont is olyan téren,hogy erőteljesen “befizettem” a tanulópénzt a tudatlanságomért. Mindent meg kellett tanulni és kitapasztalni a saját bőrömön mert nem volt hiteles forrás aki agyoncsapott volna ha faszságot csináltam.
 
De nem csak edzésre és táplálkozásra vonatkozó káros,hasztalan és tudományosan nem alátámasztott praktikákat vettem át a mainstream forrásokból,hanem szemléletmódokat,mentalitást,és hozzáállást is.
 
Ugye a fitneszipar szépen beadagolja nekünk,hogy mi az ideális és irigylésre méltó,követendő példa (lol).Nem mennék bele abba,hogy miért egy nagy illúzió az egész,talán a következő blog bejegyzés alkalmával,de maradjunk annyiban,hogy szerintem elég káros dolog ez és semmi jó nem sül ki belőle hosszútávon.
 
Miért mondom ezt? Mert a mesét én is bevettem. Hittem benne ha majd erős és izmos leszek akkor minden megváltozik,másképp fognak nézni rám emberek(főként lányok :D),menő leszek és az életem sokkal könnyebb lesz mint addig. Ez a hit és egyéb mentalitások kísértek elég sokáig.
 
Hardkór voltam,egy edzést sem hagytam ki,mindent precízen betartottam,mindent tudni akartam és erőteljesen függője lettem az életmódnak olyannyira hogy az kívülről már-már idegesítő megszállottságnak tűnhetett sokszor és igencsak megosztó tulajdonságom lett. 
 
Ennek az az eredménye hogy tényleg szaki leszel abban amit csinálsz és jönnek az eredmények. Külsőleg. De mikor jön el az a pont amikor belsőleg is felméred a helyzetet és beismered hogy ugyanott vagy ahol voltál évekkel azelőtt,csak más csomagolásban?
 
Nos nekem ez a belső felismerés nagyon későn jött(nem hiába mondják hogy későn érő egyén vagyok). Hatalmas végletekig mentem abban hogy minden tökéletes legyen rajtam csak éppen azt nem vettem észre hogy belül ez nem tett boldoggá vagy magabiztosabbá. A vékony,félénk 60 kilós tinédzser próbált 90 kilós izmos faszit játszani évekkel később,csak ez nagyon nem volt hiteles. Bárcsak leesett volna hamarabb a tantusz.
 
“Szerencsére” emberből vagyok és mindig racionalizáltam. Mindig meg volt a magyarázkodás hogy mi a bibi amiért nem olyan vagyok amilyennek lennem kéne. És ezzel folytathattam az utat abban reménykedve hogy majd ha még szálkásabb és még izmosabb leszek akkor már tényleg minden más lesz.
 
Ez addig ment míg egyszer csak betelt a pohár. Életem utolsó “diétázása” alatt(ami lassan 2 éve volt már) miközben ettem a hányadék és száraz kaját és halál gyengének éreztem magam a kalóriamegvonás miatt elgondolkodtam úgy igazán hogy mi a faszért csinálok ekkora baromságot. Szarul érzem magam a bőrömbe,hetekig kínlódok,mentálisan kuka vagyok,erőm semmi,utálom az embereket és még sorolhatnám. És miért is? Hogy 1-2%-al alacsonyabb legyen a testzsíróm?(ami nem mellesleg kb azt se érdekli aki úgy tesz mintha érdekelné)Több leszek ettől?Valami változni fog? Abszolút semmi…
A bizonyos “utolsó” diéta végeredménye
 
És így is lett. Ahogy nézegettem a diéta eredményét a rólam készült képeken,hangyafasznyi elégedettség sem volt bennem és büszkeséget sem éreztem noha más szerint lett volna mire. Kitartó munka? Senki sem kényszerített rá,akkor mit számít? Szálkás külső? Csak az én fejemben számított ez is.
 
És innen jött a változás. Rájöttem hogy a penge külső nem igazán tartható sem testileg,sem lelkileg hosszútávon (Legalábbis akkor nem ha az életed szerencsére egyébből is áll mint az edzés meg a kaja).
 
Ettől a perctől kezdve tudtam hogy más megközelítéssel kell hozzáállnom az egészhez és a külső fejlődést utol kell érnem a belső fejlődés megteremtésével.
 
Nagyon örülök,hogy így alakult ugyanis ez indította be azt a folyamatot ami tanulásra késztetett,arra hogy folyamatosan megkérdőjelezzek mindent ami elém van tolva. Ennek köszönhetően rájöttem hogy mennyi felesleges dologra koncentráltam és mennyire rossz irányba sodort el a fitnesz őrületem. 
 
De miért csináltam? -kérdezhetik sokan.
 
Mert érdekelt mások véleménye. Azt hittem hogy a külsőm velem egyenlő és mások biztos jó véleménnyel lesznek ha esztétikailag magas rangra emelkedem. Az mindegy,hogy szarul éreztem magam,hangulatingadozások gyötörtek,folyamatos éhség és megkötések kísértek mert nem ehettem bármit. Cseppet sem voltam boldog,a visszajelzések ellenére sem(már ha voltak).
 
Az a baj az egésszel,hogy egy véget nem érő hajsza. Akármennyire is jól csinálod ezt,akármennyire is minden tökéletes és más tűzbe dobná magát hogy a helyzetedbe lehessen,te sose leszel teljesen elégedett. Egy mozgó célpontot követsz. Mikor már mindenki más el van ájulva tőled te még mindig azt nézed hol lehetne csiszolni magadon. Ez hosszútávon csak további frusztrációhoz vezet és ahhoz hogy még több és még nagyobb baromságokat elkövess. Cseppet sem járható út.
 
Csak hogy zárjam lassan a bejegyzés gondolatmenetét,tekerjünk napjainkig. 
 
A külsőm már egyszerűen nem érdekel.
 
Ez azt jelenti hogy abba hagyom az edzést és egy elhízott malac leszek? Ó dehogy. Csak annyit tesz,hogy vannak sokkal fontosabb dolgok is ettől úgy érzem,edzésen belül is (pl. számomra most az erő lévén hogy elkezdtem erőemelésben versengeni) és edzésen kívül is.
 
De tény,hogy a fenti kijelentés ellenére jobb formában vagyok és jobban érzem magam,mint valaha és ezt élvezem is. 
 
Viszont már hiányzik a képletből a folyamatos stressz és aggódás jelentéktelen dolgokon. Már az egészségemért eszek és mozgok valamint az ez által nyújtott egyéb számtalan előnyért. A külső csak a lista végén szerepel.
 
Ráadásul a táplálkozásom is sokkal szabadabb,néhány enyhe kikötést betartva azt eszek amit akarok és amikor akarok. Sokkal jobban érzem magam a bőrömbe és cseppet sem parázok már ha egy nap nem ideális a kajálásom vagy kimarad egy edzésem.
 

 

És ami a belsőt illeti? Talán a legnagyobb felismerés és segítség,hogy az edzésen és a külsődön kívül annyi egyéb dologra lehet még és érdemes koncentrálni ami jobbá tehet. Félreértés ne essen,szuper jó dolog edzeni és jól kinézni,de ez csak egy parányi része az összképnek. Bűn volna ennyire limitálni valakinek az egész személyiségét. Ha képes vagy máshol is jeleskedni akkor nem feltétlenül fog érdekelni ha nem minden percben tudod hozni életed formáját.

Dávid most tudta meg,hogy már nem kell többé
ocsmány,diétás kajával bajlódnia.