Ismét sztoris blog!

Azért szeretem ezeket a sztoris blogokat,mert valahányszor nekikezdek valakiről írni azt veszem észre,hogy minden sikernek megvan a maga kis varázsa,a nehézségei,tanulságai,különlegessége és még sorolhatnám. Ez teszi számomra is roppant kedvessé ezt a “rovatot” és az olvasók számára is olyasmivé ami érdekes,inspiráló vagy éppenséggel motiváló.

12141543_154973384851286_5011085753204045911_n

De nem húznám tovább a szót,belevágok a közepébe máris.

Ma a jó barátom és hű tanítványom,Szabó István lesz “terítéken” 😀

Kezdjük is mindjárt az elején a történetnek. Istivel úgy kerültünk kapcsolatba,hogy tavaly nyár elején ő lett az új pultos a teremben ahol vagyok.

Szerencsére hamar feltűnt,hogy kötelességtudó és kedves emberrel van dolgunk (Talán túl kötelességtudó is,néha már fura volt hogy minden alkalommal megkérdezte kell e kulcs 😀 ) Olaj a tűzre,hogy jó humorérzékkel rendelkező,pozitív figurának találtam ezért igencsak hamar összehaverkodtunk.

Alig telt el kis idő és mikor látta mivel foglalkozom rögtön lecsapott az alkalomra és egyik napról a másikra munkatársból,egyben diákom is lett.

Bele is vágtunk az edzésekbe és teljesen el voltam ájulva mennyire könnyű dolgom volt Istivel. Az esetek nagy részében gyakran van valamilyen genetikai hátrány a képletben,nahát nála ez nem jellemző. Mondhatni a súlyzós edzésre lett kitalálva: a mozgáskultúrája kifogástalan volt és a teste gyorsan reagált minden téren az edzésekre. Viszont nála máshol volt bibi,és erről ő is sokat tudna mesélni.

Isti legnagyobb baja az edzéssel és az életmódváltással (a saját elmondása szerint is) az volt,hogy sose tudott kitartani mellette. Úgy volt ezzel,és általában mással is,hogy ideig óráig követte,de amint valami beütött abbahagyta és visszacsúszott az előző állapotba.

Igazi Pató Pál úrnak mondhatnám magam.

Ez történt a mi közös munkák esetében is. Amint beköszöntött az ősz a sors úgy adta hogy más projekten kellett gőzerővel dolgoznia és az edzések abbamaradtak. Noha nem hibáztatnám őt teljes mértékben mert azért elég nyomós alibivel rendelkezett,ő mégis úgy tartja,hogy ragaszkodnia kellett volna az életmódhoz,akár csekély erőbefektetéssel is.

A folytatás idén év elején lett aktuális,és akkor újra belevágtunk az edzésekbe,annyi csavarral,hogy ezúttal barátnője,Alexandra is csatlakozott,aminek nagyon örültem mert mindig tök jó látni amikor párok együtt tesznek azért,hogy jobbá és erősebbé váljanak.

IMG_0157

Egyetlen képi bizonyíték a közös edzések időszakából Bocsi a minőségért 😀

DE! A sors keze igencsak hamar ismét úgy hozta,hogy meg kellett szakítanunk az edzéseket,ugyanis mindketten külföldre mentek. Lógattam is az orrom,mert megint pont mikor már kicsit belelendültünk volna valami ismét közbejött. Sebaj,útnak eresztettem őket egy-egy edzéstervvel és pár jó tanáccsal aztán bíztam benne hogy valami módon a sztori folytatódik majd.

És így is lett,ugyanis a meglepi kis időre rá,idén nyár végén jelentkezett amikor Isti előbújt és valami olyasmit mutatott amire igazán büszke lehet,és én sem éreztem másképp: A kemény fizikai meló ellenére vette a plusz erőbefektetést valamint a fáradtságot és a kezébe vette az irányítást. A tanult tudást hasznosította kötelességtudóan,szorgosan ráállt a kajálásra meg edzésre és ezzel óriási átalakulást eszközölt saját magán. Egyértelmű példája,hogy a kemény és kitartó munka kifizetődő.

before_after01 before_after05 before_after02

Amikor először megláttam őszintén,nem hittem a szememnek. De nem csak kívülről láttam az átalakulást. Egy olyan embert láttam magam előtt akinek ténylegesen elege lett az addigi sok-sok be nem teljesített ígéretből és meghúzta magának a határt. Ez a beszélgetéseinkből is tükröződött ezzel kapcsolatosan később.

Most hadd szólaljak meg kicsit én a sztorival kapcsolatosan:

A tény önmagában,hogy Isti jó úton van és végre jól érzi magát a bőrében elég örömet okoz számomra viszont a felismerés,hogy olyan tudást tudtam átadni annó amit később ekkora sikerrel kamatoztat a felügyeletem nélkül is,igazán büszkévé tett. Ezért éri meg,ezek a “győzelmek” azok amik engem is ösztönöznek arra,hogy még többet és még jobbat tudjak nyújtani mindenki számára,hogy minél többen ilyen sikereket érjenek el.

Mint sok más hasonló eset,ez is előnyösen hatott a saját fejlődésemre. Hogyan,kérditek?

Nos,ha Isti nincs akkor lehet most nem olvasnátok az írásaimat,vagy néznétek a videóimat. Ő volt az aki direkt,és indirekt módon is ösztönzött arra,hogy ne féljek egy darabot adni magamból a világnak és bátran dobjam ki az ötleteim,gondolataim mások elé,annak reményében,hogy akár egy ember is tanulhat belőle. Ő volt az akit láttam mekkora lelkesedéssel vág bele bármilyen projektjébe és nem fél bármit megtenni annak érdekében,hogy sikert könyveljen el. És ezért köszönettel tartozom.

De tulajdonképpen mi az amit igazán meg kell köszönnöm? A bizalom. Ő bízott a képességeimben és támogatott valamint jó tanácsokkal látott el amikor én nem bíztam magamban és segítségre szorultam. Emellett bízott a szaktudásomban és továbbra és a tőlem tanultakat alkalmazta a saját céljai elérésében. Számomra ez nagyon sokat jelent,szóval még egyszer,köszönöm!

Végül szeretnék továbbra is sok sikert kívánni neked Isti,remélhetőleg a kemény munkád minden vonatkozásban kifizetődő lesz s így előbb utóbb a többi célod és álmod is valóra válik. Amint hazajössz bízom benne hogy egy közös edzés keretén belül meg tudjuk ünnepelni az eddigi sikereket 😀

Zárásként: Aki követni szeretné Isti hétköznapjait és gondolatait hogy egy kis motivációt meríthessen ebből az megteheti a blogjában valamint a Facebook oldalán is.

P1100745

A régi szép idők emlékére 😀 Energym all-star banda 🙂