Valamiért ismét ez a téma dobódott fel az elmémben. Megint azok a fránya before-after képek láttán. Tudom,unalmas,már nekem is unalmas,hogy állandóan ezen kell morognom,szóval elnézést is kérek előre emiatt.

Nem tehetek róla,egyszerűen nem tudom fékezni magam és amíg napi szinten 4-5 olyan poszttal találkozom ami ezzel kapcsolatos addig nehéz is lesz leszakadni a témáról.

Már tavaly egy posztomban kiveséztem az egyik nagy problémámat a before-after képekkel és az átalakulásokkal. Ez a probléma inkább a dolog technikai részére vonatkozik,azon belül is arról lenne szó hogy a before-afterek hatalmas hányada cseppet sem hiteles. Hogy miért azt ITT elmesélem az érdeklődőknek.

De most mégis haladnom kell tovább a dologgal mert vannak itt egyéb apróságok amik csavarják az idegszálaim. Nagy a baj úgy néz ki.

Kezdem azzal,hogy amúgy nem lenne bajom az előtte-utána fotókkal és a csoda átalakulásokkal.Én is nyúlok olykor ilyen eszközökhöz mert van az a hely és idő ahol érdemes. Viszont egy hasonlattal élve kicsit olyannak látom őket mint a kommunizmust. Elméletbe nagyon szép és jó,viszont gyakorlatban,mivel emberek vagyunk,teljesen célt tévesztünk vele és eltorzítjuk a valódi üzenetét a dolgoknak.

Igen,szipiszupi,örülünk hogy valakik sikereket érnek el,változnak,motiválnak másokat és magukat ezzel,kielégíthetik a fontosságérzetüket,szakemberek használhatják mint referencia blablabla.

DE!

Sokszor nagyon mese szaga van az egésznek. A királylány összeházasodik a szőke herceggel. Boldogság. És mi van utána? Azt sose tudjuk meg: Gyerekek,balhé,elhidegülés,válóper,anyós,vagyonelosztás,alkoholizmus,pokol és miegymás. Elkanyarodtam,de mégis kötődünk a témához.

Ugyanis mint mondtam,mese szaga van. Sose tudjuk meg hogy mi van az after után (vagy csak eltekintünk és nem akarjuk meg tudni). Mi a nagy átalakulások utóélete?

412167e90840bc7f728a031b67ce763b

Valami hasonló…

Nos,felvállalom a gonosz kismalac szerepét és megmondom. Nem mert lenézni vagy felelőssé kéne tenni bárkit is ezért,csak az az igazság,hogy az átalakulások úgy sacc per kb háromnegyede nem tartós. De erről valamiért soha senki nem beszél mert azt mondani hogy x személy 1 év múlva 10 kilót visszaszedett nem olyan trendi mint azzal dicsekedni hogy mennyit fogyott.

Minden átalakulásnál csak az arcoskodás megy,metódusok istenítése,ámulások bámulások.De azt sehol sem látom megjegyezve,még csak futólag sem,hogy “Gratulálok xyz-nek,remélem sok évig tartani tudja amit elért”

Azt ki fogja megkérdezni hogy ezt hogy és meddig fogja tudni fenntartani? Arról ki fog papolni hogy ezt a szintet örökké kell hozni és nem csak egyszer?

Merthogy ez lenne a lényeg. Nem a metódus számít,az edzésmódszer,a táplálkozás vagy bármi ami hozzásegítette a végeredményhez. Csakis az fog számítani,hogy képes e folytatni az erőfeszítéseit az elkövetkezendő években.

És ez a központi gondolata ennek az egész írásnak. Nem a megfelelő  mentalitást sugározza a csodaátalakulások nagy hányada és nem is a lényegre koncentrálunk. Annyira elveszünk a hogyanokban hogy a nagy képet már nem is látjuk. Kicsit olyan mintha a házunkba beosont kisegeret dinamittal próbálnánk elkapni. Valószínűleg sikerül,de a házadnak is annyi utána mert bele se gondoltál mi lesz,ha sikerrel jársz. Sisyphus-Image-01C

Vicces egyrészt hogy a fenntartható fejlődésről alapjába véve sosincs szó. De ha mégis van akkor ezt olyanok teszik akik napi szinten orrba-szájba nyomatják az előtte-utána képek valami válfaját,ami hozzátenném,pont ellentétje a hosszútávnak,mert csak ráerősít a rajt-cél hozzáállásra ami a fitneszbe megy és a legnagyobb fenéje az egésznek. Nincs cél. És nem számít a 10 hetes átalakulás ha jövőre már nyoma sincs.

De mégis honnan veszem?

Az mindegy hogy lassan 8 éve koptatom a termek padlóját és folyamatosan azt látom hogy akármennyi eredményt produkálnak az emberek,csak az emberek pár százaléka az aki tovább is viszi azt éveken át. Az is mindegy hogy személyesen is nem egy embert ismertem akik szó szerint pokolból a mennybe tornázták magukat,majd később ugyan oda vissza ahogy telt az idő. Az meg végképp ne számítson,hogy edzőként folyamatosan tapasztalom a halált az after után.

Már nem egyszer gondolkodtam rajta hogy mi tehetne igazán hitelessé egy előtte-utána képet. Nagyon morbid poénnal élve olyasmi rendszert állítanék fel mint a daganatos betegek esetében. Ha a beteg x évig tünetmentes,csak akkor nyilvánítható hivatalosan is “meggyógyultnak”. Valami hasonlót tennék a before-after fotókkal is. Csak 5 év múlva posztolhatod az első évben elért átalakulást,hogy be is tudd bizonyítani a lényeget: tudtad tartani azt amit elértél.

És tényleg erre kellene átállni szép lassan. Mert a before after képek,mint sok más dolog,egyre inkább csak a negatívumokat hozzák ki az emberekből mintsem a pozitív motiváltságot. Többen érzik rosszul magukat ezek láttán és vallanak kudarcot később mint akik előnyt kovácsoltak az egészből.

Ez baj.

Azt a változást ami igazán számítana,egy before-after sose tudná visszaadni. Ugyanis az ember agyába nem tudunk belelátni hogy ilyen volt és ilyen lett. Nem lehet megmutatni azt,hogy itt van egy agy aki addig utált mozogni és rá volt függve a ganaj kajára,most pedig az a több év alatt betáplált fegyelem és szorgalom az élete minden területére átcsorgadozik,ezzel egy sikeresebb embert eredményezve. A külső jó indikátor,de messzemenőleg nem minden.

Az átalakulások gyakori szemléltetése arra a sztereotípiára is ráerősít,hogy az emberek még mai napig azt gondolják,ha eléred az álom alakot,akkor onnan nincs mit csinálni tovább. Lófaszt nincs.
Még mai napig van aki megkérdi,hogy “Mikorra fogok úgy kinézni ahogy akarok?Mennyi időbe fog telni?”

Ez a kérdés úgy is szólhatna,hogy mikor lesz vége ennek a szenvedésnek? Akkor pedig a válasz,soha. Nincs vége,csak ha már elpatkoltál.

Ez nem egy olyan dolog amit egyszer felépítesz és örökre úgy marad. Érdemes is így hozzáállni már kezdéskor. Nem fogod befejezni sose. Mindig csinálnod kell. De erről megint csak egy szó sem esik a before-after képeknél. Csak megmutatjuk a mese happy endjét. Az utána következő darálóról megfeledkezünk szólni. Fitnesz demó verzió.

Screen-Shot-2013-01-25-at-2.18.04-PM

Ha ez a mentalitásod akkor rossz hírem van…

 

Szóval mi az egész mondandója? Megint pár percnyi nyafogás részemről a semmiért? Lehet páran így látják. Az legyen az ő bajuk. Én csak több eredményes átalakulást szeretnék látni ha körbenézek,és ehhez próbálok másfajta szemléletet nyújtani. Mert a megszokott szemlélet úgy látszik sokadjára kudarcot vall.

Lényegében csak egy dolog: Nincs after állapot. Nem lesz vége. Before-after közé tegyük be még azt a mondatot hogy “olyan időszak ahol nem megszokott módon több erőt fektettem a fitnesz céljaimba mint máskor” De minek túlhajszolni magad? Hogy kiégj mint a többiek nagy harmada és majd később elmondhasd hogy bezzeg te már egyszer lefogytál csak épp most nem látszik? Felejtsd el.

Csak csináld amit kell,nap mint nap,akár félgőzzel is,de csináld. Élvezd a folyamatot.Ne az legyen az örömöd indikátora,hogy mi a végeredmény hanem az hogy szereted az életmódot és a mozgást.És ha nem ott tartasz még ahol szeretnéd,ne érezd magad szarul a sok sikerest átalakulást nézve.Illúzió az egész. Sokan nem gondoltak bele mi lesz a happyend után. Ők el fognak tűnni.Te talán nem ha odafigyelsz. Ha 10 év múlva is ott vagy,akkor mondhatni sikerrel jártál,még ha nem is figyelemreméltó az átalakulás. Mert legalább az hogy tenni akartál magadért nem egy hóbort volt vagy egy múló álom,hanem az életformáddá vált.