Sokszor szoktak élni a közhellyel miszerint csak akkor vesszük észre, hogy valami hiányzik, hogyha már nincs többé. Amikor minden rendben, annyira természetesnek tűnik a legtöbb szituáció, hogy bele sem gondolunk, hogy a legapróbb megingás is mekkora felfordulást okozhat az életünkben. Ezért van az is, hogy könnyebb észrevenni a negatívat mint a pozitívat egy alapjába véve pozitív környezetbe. Ez csak emberi természet. De elég a sablon dumából.

A „bevezetőnek” fényében ki merem mondani, hogy az elmúlt 2 hónap meghatározó élmény volt az életemben, ugyanis rá kellett jönnöm mennyire is értékes az az állapot amikor teljes vagyok és egészséges a hétköznapokban és igazán jól érzem magam a bőrömben. Nem történt semmi életbevágó, inkább sok apróság ami szépen lassan felgyülemlett. Ez a sok apróság elég volt ahhoz,hogy engem is kizökkentsen az általam egyértelműnek gondolt maximum állapotból. És nem volt jó érzés. Szörnyű volt. De ennek ellenére értékes és jó lecke számomra.

photodune-1535289-sick-teddy-sMint edző és szakember sokszor kell a „páciens” fejével gondolkodjak, hogy megtaláljam az ideális megoldást és megközelítést minden egyén számára. Ez elég nagy kihívás,abból a szempontból,hogy mindenki más és ezáltal másra reagál jól. Aztán az a helyzet hogy lassan már 8 éve edzem és sportolok kihagyás nélkül és legalább ugyanannyi ideje táplálkozok tudatosan és célirányosan valamint próbálok jó szokásokat beiktatni az életembe,mint például megfelelő pihenés hogy egyet említsek. Azért nehéz és kihívás beleélni magam egy átlagember helyzetébe mert nekem ez mind természetes,olyan régóta csinálom. Edzés? Nem erőfeszítés,megtanulsz együtt élni vele. Táplálkozás,főzés és hasonlók? Dettó. Jó szokások? Megint csak ugyanaz a téma. De egy kezdőnek aki csak most kezd bele az új életmódjába vagy aki nemrég óta űzi a fittség művészetét ez nem ilyen egyértelmű és ezt nem mindig érzékeljük jól mi szakemberek igazán mert nyilván poénból nem fogjuk fél évig elengedni magunkat hogy lássuk vajon mi történik.  Egy jó párhuzammal élve,mikor tele vagy pénzzel nem törődsz vele mire költesz és mennyit. Ilyenkor ismeretlen számodra a szegénység fogalma. Hasonlóképpen vagyunk az egészséges állapottal. Ha van akkor nem tudod átélni a hiányát.  Azonban én most kaptam ebből egy jókora falatot.

Ami csak szarul alakulhatott az szarul is alakult számomra a júniusi-júliusi időszakba. Még mielőtt valaki azt hinné hogy felszálltam a rinya vonatra és panaszládikát csinálok most ebből a bejegyzésből megjegyzem hogy nem ez a célom. Csak szeretném kontextusba helyezni a dolgot.

Amint mondtam korábban,semmi óriási kaliberű történés nem volt, csak sok kicsi apróság: sérülések,stressz,kisebb nagyobb lebetegedések,idegeskedés,járkálás,alvásmegvonás,események és még sorolhatnám. Mindezek már önmagukban kihatással voltak nemcsak a táplálkozásomra de az edzéseimre is főleg. Ugyan nem álltam le továbbra sem de elég összevissza volt minden és minimális erőfeszítéssel. A minimum legyen meg aztán minden mehet tovább. Ezt még tetőzzük meg néhány bulival,mert ugye csak nyár van és szórakoznunk kell és meg is van a végszó: Csöppet megcsúsztam és kiégtem. És ez ez nemcsak testileg de lelkileg és mentálisan is eléggé kihatással volt rám.

Elismerem nagyrészt én tehetek az egészről,ezen nincs mit szépíteni,emberből vagyok és ugyanúgy lehetnek szarabb időszakaim mint bárki másnak (bár azt meghagyom,akármilyen nagyképűen hangzik,szar időszak ide oda még mindig többet tettem magamért mint a nagy átlag). Megkaptam és kiérdemeltem a büntetésem a megingásomért.

IMG_0583

Züllés,lazulás,bulizás,sör(has),yolo üzemmód

Mik voltak a legegyértelműbb jelek és tünetek hogy szar irányba haladok?

Egyik az alakom,ez gondolom egyértelmű. Biztos vagyok benne,hogy ledobtam egy csepp izmot és felpattintottam valamennyi zsírt ez idő alatt,amit a képen nehéz nem észrevenni.De ilyesmi előfordult már máskor is,könnyen ki lehet lábalni belőle,ez a kisebb probléma.

A nagyobb baj sokkal érdekesebb. Az egy dolog, hogy a testem egyre könnyebben tört meg egy betegséggel szemben,mint mutatta a pl. hetekig elhúzódó kötőhártya gyulladásom is,de kezdtem letargikussá válni. Nem volt sok energiám mint máskor. Nem volt kedvem edzeni,főzni,mozogni,holott időm lett volna. Nem volt motivációm semmihez,még az olvasáshoz sem,amivel máskor órákat is el tudok tölteni. A futásaim is el-el maradoztak,az edzéseim is kezdtek foghíjasak lenni,meditálni se volt türelmem és a szokásos rendszer helyett inkább szarságot zabáltam nem törődve semmivel. Az a kurva érdekes, hogy elkezdtem racionalizálni magamnak minden alkalommal,csak hogy ne érezzem a dolog súlyát. „Nem volt időm,most nem vagyok százas nem kell úgy edzeni,csak átmeneti időszak,pihenni kell,nem lesz semmi baj ha ez vagy az kimarad,ez se számít az se számít blabla” itt már kezdett bevésődni a kis agyamba, hogy mit is csinálok valójában és kezdett az egész egyre jobban arra emlékeztetni amit kezdőknél veszek észre az esetek 99%-ban. Ugyanazok a tünetek,motívumok,történések stb. De még nem volt elég.

A csúcspont ismét egy banális történés volt. Épp ezzel egy időben jutottam el oda, hogy kioperálják 2 bölcsességfogam egy oldalról ami már rég be volt időzítve. Az egész gagyi szituációra még ez is rájött. Ennek a hatására napokig se enni nem tudtam rendesen (meg változatosan se) se edzeni,se aludni,se semmit. Még annyira se volt kedvem semmihez,csak 3-4 napig a házba ülni,aludni próbálni és semmit tenni.

435149-cats-supreme-lazinessEz volt a mélypont úgy érzem és itt kezdtem rájönni mennyire kibaszott szar mikor nem vagyok fullos. Pedig ez csak egy apróság volt, lehetett volna rosszabb is. De feladta a leckét és súlyosan átalakítottam a fejemben a dolgok rendjét. Most már szépen kezdek visszazökkenni szerencsére,alakul vissza a forma (vicces,mennyire igaz az előző cikkemben tett kijelentés miszerint 2-3 hét alatt minden helyreállhat) az erő jön vissza,az életerőm újra toppon,jól érzem magam fejben stb.

Szeretek egészséges lenni. Szeretek erős lenni. Szeretek teljes életet élni és boldognak lenni emiatt. Eddig is szerettem,de nem nagyon volt viszonyítási alapom mert olyan rég voltam az ellentétes állapotban hogy nem emlékeztem már milyen a nyalóka rossz végén állni. De annál hálásabb vagyok és annál inkább értékelem és szeretem ezt az állapotot. Annál többet és jobban teszek majd magamért a közeljövőben. Nem akarok beteg lenni.

20160726_141551

Lassan de biztosan visszatér a forma

Nem akarok elgyengülni és félemberként létezni. Kell az energia,a mozgás szabadsága,az életkedv és minden ami az egészséges életmóddal jár. És most már tudom,hogy ez nem magától értetődő. Tenni kell érte rendszeresen és állandóan mert bárki visszacsúszhat egy nem kívánatos állapotba,még én is,akinek majdhogynem ez az élete. Apróbb kihágások? Oké. 1-2 hónapnyi káosz? Érezni fogod,garantálom.

Nem tudom kinek mi lesz a tanulság ebből a sztoriból. Nekem sokat segített,nemcsak magam miatt,de azok miatt is akiket a későbbiekben segítenem kell,hogy megküzdjenek a hasonló akadályaikkal. Nem érdemes inaktívnak és egészségtelennek lenni. Lehet,hogy eleinte soknak tűnik az energiabefektetés ami a sporthoz és a táplálkozáshoz kell,de higgyétek el,az semmi ahhoz képest amennyit elveszel magadtól ha nem teszed meg. És ez csak egy aspektusa,de van még 100 másik amit gondolom senkinek sem kell felsoroljak,mert legbelül mindenki tudja. Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz hogy elismerjük,ha szarunk bele mindenbe nagy eséllyel elvisz a cukorbetegség,a rák,a szívproblémák stb. Egy tested van,egy életed,akkor használd ki azt és tegyél meg mindent érte hogy a legtöbbet hozhasd ki magadból. Nagy befektetésnek tűnik rövid távon,de hosszútávon 100x-osan térül meg.