Van néhány dolog amit talán csak azok érthetnek és értékelnek igazán, akik pár éve már emelgetik a súlyokat. Csak a súlyok közt eltöltött évek tudnak egykét olyan perspektívát nyújtani amit elsőre a külső szemlélő nem igazán ért. Pedig az edzés nagyszerű “életiskola” is lehet ha elég ideig űzzük és sok leckével ajándékozhat meg minket ha hajlandóak vagyunk befogadni a “tanításait”.

Miféle tanításról lehet itt szó? Banális példa: Az edzés őszinteségre tanít. Mert kihasználhatod a jó megvilágítást, a jó szöget és a fotó manipulációt, végezetül aki meglát a terembe vagy az utcán az rögtön tudni fogja hogy a fele sem igaz annak amit vetítesz és negyed olyan jól nem nézel ki. Mondhatod hogy 200 kilóval guggoltál ha mindenki aki ott volt látta, hogy a feneked 2 centit se haladt a mozgásban. Végezetül csak magaddal tolsz ki és magad vered át, ezért jobb ha mihamarabb a realitás talaján kezdesz mozogni és beismerni a hátrányaidat is ha kell. tumblr_mxoa4surug1qzmisto1_500

Emellett sok egyéb hasznos dolgot is taníthat még az edzés mint pl. kreativitás, leleményesség, problémamegoldó készség, határok feszegetése, alázat, türelem, kitartás, tisztelet és végezetül egyenlőség, mert a súlyt nem érdekli, hogy ki és mi vagy, gazdag, szegény, fehér, fekete, keresztény, muzulmán, szomorú, vidám stb. Mindenkit könyörtelenül lenyom.

Ezek mind nagyszerű dolgok és rengeteget lehetne egy-egyről beszélni. Viszont mi lehet még a motivációnk nekünk vasgyúróknak? Miért lenne valaki akkora őrült hogy éveken keresztül „szenvedésnek” tegye ki magát és nap mint nap lezúzza a testét? Jó kérdés.

A minap egyik vendégem megkérdezte, hogy én szeretek-e edzeni még ennyi év után is?

A válasz valami igen is meg nem is jellegű beütéssel rendelkezett.

Persze, hogy szeretek, másképp nem csinálnám. Imádok. Rengeteg jó pillanattal ajándékoz meg az edzés, ilyenkor tudom magam igazán fókuszáltnak érezni sokszor, félretenni a belső hangokat, kizárni a külvilágot, csak úgy ellenni magammal, a súlyokkal és a gondolataimmal. Csak hogy pár dolgot említsek…

Viszont rohadt gyakran utálok is. Sőt. Az edzés tudja okozni a legtöbb frusztrációt is néha. Hiába tudom, hogy a folyamatra kell koncentrálni és élvezni az egészet, mégis morgok ha nem úgy jön össze az edzés ahogy szeretném. Van hogy legszívesebben döglenék ahelyett, hogy lefárasszam magam. Zavar ha ok nélkül gyengén teljesítek vagy valamiért egyszerűen nincs kedvem és iszonyatos érzés amikor belül a legtöbbet szeretnéd kihozni de egy kis fájdalom, sérülés vagy 35938509a00862f15b46275997e7a862bármi baromság miatt nem tudod. Na meg isten óvjon az olyan napoktól amikor tudod, hogy aznap egy szekérnyi súlyt kell teljesítened de már melegítésnél a rúd is pokolian nehéznek tűnik. Sokan tudjátok miről beszélek.

De a helyzet az, hogy egyszer fent egyszer lent. Mutasson valaki egy folyamatot ahol mindig minden sima. Ez nem ok arra, hogy ne élvezzem ki az egészet. Ha mindig csak a jó részét látnánk nem is tudnánk értékelni. Na meg felnőttek vagyunk, és a felnőttek pedig azt teszik amit tenniük kell. Csak a gyerekeknek jár ki a luxus, hogy azt csinálnak amihez épp kedvük van.

A sok jó pillanatnak megvan a varázsa. Amikor sok megközelítés kipróbálása után végre azt látod, hogy újra erősödésnek indulsz. Amikor századjára futsz neki egy súlynak amivel régóta csatázol már és végre sikerül. Amikor belenézel a tükörbe és elégedetten mosolyogsz mert azt látod amire mindig is vágytál… Ezek a pillanatok hihetetlen örömöt és elégedettséget tudnak okozni és egy életre függővé tehetnek. De mégis a legtöbb boldogságot nem ezek a pillanatok fogják hozni a konyhára…prilepinsdl051013

A legboldogabb akkor leszel amikor semmi kedved nincs edzeni de mégis lemész és megcsinálod. Amikor azt hitted csak 4 ismétlés volt benned és kétszer annyit hoztál ki belőle. Amikor látod az idő múlásával minden gyengeséged és hátrányod ellenére meg előzöd azokat akik nálad tehetségesebbek mert képes voltál kitartani a folyamat mellett és hosszútávon keményen dolgozni. Amikor azt látod hogy nem csak a tested tetted jobbá és egészségesebbe hanem a jellemed és a mentalitásod. Mert erről szól a folyamat. Az igazi öröm egy idő után folyamatosan a háttérben fog zúgni mint egy hűtőszekrény zaja amit észre sem veszel. A tény, hogy tettél és teszel azért hogy jobbá válj önmagában is elég. Hogy kitartottál a rossz napok ellenére is. Hogy nyugodt lelkiismerettel tudsz tükörbe nézni mert a helyzethez képest 100% nyújtottál. Ez adja a kitartást és az igazi örömöt nem pedig a külsőségek és ez fog játékban tartani életed végéig.
barbell-10
Persze,az edzés egészségessé és szexivé tehet. Erősebb és nagyobb leszel. Nagyszerű. De az igazi ajándék,az igazi arany a felszín alatt rejlik. Lesznek akik sosem találják meg mert csak a felszínt kapargatják és nem látnak elég mélyre. Semmi baj. Viszont lesznek akik nem fognak ennyivel megelégedni. Ők az igazi győztesek. Te hova szeretnél tartozni?